Ahogy korábbi bejegyzéseinkben olvashatták már, a szivattyúk legfontosabb paraméterei a térfogatáram, az emelőmagasság és a teljesítmény. A fűtési rendszerekben alkalmazott keringetőszivattyúk esetében az emelőmagasság csővezetéki veszteséget fedezi.
Fűtési rendszerekben általában a szállítandó folyadék hőmérséklete magas (akár 100 ºC), így elvileg gyakori lehetne a kavitáció jelensége. Ennek ellensúlyozására szolgál az ún. elgőzölést megakadályozó nyomás.
A fűtési rendszerekben a tervezés során a szivattyú és a csővezeték jelleggörbéjét összehasonlítják egymással. Metszéspontjuk az ún. munkapont, ezen a teljesítményen érdemes üzemeltetni a szivattyút.
A fűtési rendszerekben használt szivattyúk fajtái
Nedves és száraztengelyű szivattyúk
A fűtési- és hűtési rendszerekben alkalmazott szivattyúk között megkülönböztetünk száraz- és nedvestengelyű típusokat. A kettő között a legfőbb különbség az, hogy a száraztengelyű esetében a motor és a szivattyú külön egységet képez, a kettőt összekötő tengely nem találkozik a szivattyú által szállított közeggel.
A száraztengelyű szivattyúk előnye, hogy nem érzékenyek a szállított közeg esetleges szennyeződéseire, korrodáló vagy agresszív/maró hatására. Csúszógyűrűs vagy zsinóros tengelytömítéssel készülnek és kevés karbantartást igényelnek, így az élettartamuk kb. a nedvestengelyű szivattyúkénak a kétszerese. Sajnos, mivel a tengelyhűtést ventilátorral kell megoldani, ezért meglehetősen zajos működésűek.
A nedvestengelyű szivattyúk előnye, hogy a szállított közeg oldja meg a tengely hűtését. Mivel nem rendelkeznek tengelytömítéssel, így a teljes élettartam alatt nélkülözik a karbantartás igényét. Hűtőventilátor hiányában a működésük jóval csendesebb mint a száraztengelyű típusoké.
A szivattyúk közötti választást többek között a rendszer elvárt teljesítménye határozza meg, így nagy teljesítményhez száraztengelyű és gyakran alapra szerelt szivattyúkat választanak, míg a normál teljesítmény-tartományokban kiválóan megfelelnek a nedvestengelyű inline szivattyúk.
További típusváltozatok
A rendszerbe való beillesztés módja szerint megkülönböztethetünk inline (azaz csővezetékbe építhető) és alapra szerelt változatokat. Az előbbiből vannak olyan rendszerek, amelyek csak egyet, de vannak olyanok is, amelyek többet is tartalmaznak (a fizikából ismert soros vagy párhuzamos beillesztésben, vagyis ún. ikerszivattyúként).
Az ikerszivattyúk alkalmazásának oka a gépészeti tartalékképzés és a szabályozás feltételrendszerének megteremtése.
A szivattyúk teljesítmény-illesztése a fűtési rendszerekben
Soha nem szabad pont akkora teljesítményű szivattyút venni, amely az előzetes számítások szerint pontosan fedezi a rendszer igényeit. A pontatlanságok (számolás, kivitelezés), és a rendszer elemeinek egyedi „viselkedése” miatt bármikor előfordulhat, hogy ez a paraméter kevésnek bizonyul. Másrészt, ha később igény lesz arra, hogy a rendszert szabályozzuk, a teljesítmény sávnak fedeznie kell tudni ezt.
A szivattyúk teljesítményének szabályozása a korszerű rendszerekben a fordulatszám változtatásával és/vagy több szivattyú vezérelhető összekapcsolásával lehetséges.