A felszíni és a merülőszivattyúk sajátosságai
Működési módjuk szerint a szivattyúknak két fajtájuk van, a felszíni és a merülőszivattyúk. A felszíni szivattyúk értelemszerűen nem a vízben, hanem szárazon működtethetők, a merülőszivattyúk pedig a vízbe vagy más folyadékba merítve.
Felszíni szivattyúk
A felszíni szivattyúk egy szívócsövön szívják fel, és egy nyomócsövön továbbítják a vizet. A tömített szívócső végén egy szűrővel szerelt visszacsapószelep helyezkedik el. A tömítetlen szívócsőbe levegő kerülhet, ami rontja a készülék teljesítményét. Felszíni szivattyúkkal a vizet legfeljebb 9 méter mélységből lehet felszívni. Első beindítás előtt a készüléket teljesen fel kell tölteni vízzel. A szivattyúzott vízben található homok vagy más szennyeződés csökkentheti a berendezés élettartamát.
Merülőszivattyúk
A merülőszivattyúk elektromos része egy vízhatlan házban helyezkedik el, melynek köszönhetően a készülék biztonságosan használható. A szivattyú házán egy vízbevezető rácsozat található; ennek feladata megakadályozni, hogy nagyobb szilárd testek kerüljenek be a szivattyúba. A berendezés használatakor figyelembe kell vennünk annak maximális bemerítési mélységét, ugyanis ellenkező esetben a szivattyú beázhat és tönkremehet. A készülék szállítómagassága szintén lényeges szempont; ez a kisebb teljesítményű szivattyúk esetében általában 6-9, nagyobb teljesítményűeknél 11, a magasnyomásúaknál 30-50, a speciális mélykútszivattyúknál pedig 50-500 méter. A kisteljesítményű szivattyúkat elárasztott pincék víztelenítésére, a magasnyomásúakat öntözésre, a mélykútszivattyúkat pedig a víz nagy mélységből történő felszínre hozására használhatjuk.